Pedagógia

Hogyan viselkedjen egy szülő amikor gyermeke mérkőzéseit nézi?

150 150 teniszport.hu |

Jorge Capistany amerikai mesteredző, és tenisz-szülő tanácsai teniszversenyzők szüleinek!

Egy edzőknek, nem csak az a feladata, hogy a gyermek versenyzésével foglalkozzon, hanem az is, hogy megtanítsa a szülőket arra, hogy hogyan nézzék gyermekük tenisz meccseit. Nagyon ritka, hogy ezt egy szülő ösztönösen jól csinálja, ezért a szülőknek maguknak is fontos, hogy megértsék, meg kell tanulniuk e tekintetben a helyes viselkedést! A tenisz nem lehet mindennapos viták kiváltója a családban, sokkal inkább olyasvalami, ami összehozza a családot.

1. Az első amit meg kell értnie a szülőnek, az, hogy a tenisz egy nagyon összetett és nagyon nehéz sport, sok tényezőn múlik egy – egy győzelem. Ha egy szülő maga soha nem volt teniszversenyző, akkor nem biztos, hogy átlátja ezeket a nehézségeket.

  • A teniszben nincs holt idő. Más sportágakban újra lehet szervezni a csapatot, vagy lehet cserélni, ha nem teljesít valaki jól. A teniszben rögtön meglátszik a pontokon, ha éppen rossz passzban vagyok, és senki más nem segíthet rajtam, csak én magamon.
  • Nincs edzői segítség egy teniszmérkőzésen, még a 8 vagy 10 éves korosztályban sem.
  • Nincs időkorlát. Akármilyen hosszú lehet egy mérkőzés. Az hosszú, idegőrlő mérkőzéseket is ki kell bírni, amelyek akár több órán át is tarthatnak.
  • Szabadtéren játszott mérkőzéseken tűrni kell a meleget, napsütést, szelet … stb.
  • A legtöbb teniszversenyen nincs játékvezető, tehát a gyermekek maguk bíráskodnak. Ha egy gyermek arra hajt, hogy jobbnál jobb ütésekkel legyőzze ellenfelét, akkor nagyon nagy önkontrollt kívánunk meg tőle, amikor azt kérjük ismerje el, hogy ebben a törekvésében elhibázott valamit, (pl. 1 cm-el kiütötte a labdát).
  • És persze egyéb lélektani teher is lehet a gyermeken: pl. az elismerésre való törekvés (szülőé, edzőé, vagy csapattársaké … stb.)

Tehát a tenisz mind fizikailag, mind lélektanilag egy nehéz sport, ahol embert próbáló a helytállás.

2. Nagyon rosszat tesz egy szülő, ha összehasonlítja gyermekét más gyermekekkel, főleg csoporttársakkal, vagy ismerősökkel. Pl. hogyhogy Te kiestél az első körben, mikor a csoporttársad, akivel együtt kezdtél, már két meccset is megnyert? (A legrosszabb, ha ennek még tanúja is a másik játékos.) Az amerikai átlag az, hogy a junior sportolók 70 %-a kikerül a sportágából 13 éves korára, tehát tudomásul kell venni bizonyos törvényszerűségeket.

3. Amikor egy gyermeket tisztességesen megtanítanak tenisz mérkőzést játszani, akkor megtanítják egyrészt arra, hogy hogyan játssza le a pontot (technikai, taktikai, fizikai képzés) és megtanítják arra is, hogy hogyan viselkedjen a pontok között (mentális képzés) pl. nem dobálunk ütőt, nem sírunk, nem dühöngünk, nem mutatunk érzelmeket, bizonyos viselkedési formákkal (pl. pozitív testbeszéddel) erősítjük az önbizalmunkat,.. stb. Egy igazi, tudatos versenyzőnek nagyon sok dolga van a labdamenetek között! A szülőnek a pálya szélén állva ugyanúgy meg kell tanulnia kontrollálni a testbeszédét, mint ahogy a gyermek teszi ezt a mérkőzésen. Ha a szülő egy elrontott ziccernél, vagy kettőshibánál testével, grimaszaival, esetleg szavakkal is jelét adja elégedetlenségének, vagy dühének, akkor ez megzavarja a gyermeket az önmagára való koncentrálásban, hiszen a szülő reakciója mindennél erősebb befolyásoló tényező. Ráadásul rossz példát mutatunk a gyermeknek. Tehát amikor a gyermek elkezdi a mérkőzést, a szülő is kapcsoljon „mérkőzés néző” üzemmódba, és tanulja meg kontrollálni a reakcióit, testbeszédét. Bármilyen ideges egy szülő, sugározzon jó kedvet, lazaságot, barátkozzon a többi nézővel .. stb.

4. A 24 órás szabály egy nagyon fontos szabály. Azt jelenti, hogy egy mérkőzés után 24 óra elteltével lehet, csak elmondani az észrevételeket. Ez alatt a gyermek vélhetőleg lehiggadt, megbékélt jó / rossz teljesítményével, és nem veszi „szekálásnak” a kritikákat.

5. Milyen személyiség leszek azáltal, hogy teniszezem? – Ezt a kérdést előbb utóbb meg kell kérdeznie magától minden versenyzőnek. A jó válaszok: kiegyensúlyozott, alázatos, kitartó, magabiztos, céltudatos … stb. Rossz válaszok: dühöngő, nagyképű, mérges, nyafogó. És a szülőnek is fel kell tennie a kérdést. Milyen személyiség leszek azáltal, hogy a gyermekem teniszezik?

6. Egy mérkőzés után a következő két kérdést kell a gyermeknek feltenni:

  • Kihoztad magadból a maximumot?
  • Példamutató volt a magatartásod? (Melyre büszke lehetsz Te is, és a családod is?)

Egy mérkőzés végső eredménye nem pusztán a gyermek kezében van, ezért nem lehet kárhoztatni érte. De az, hogy küzdött – e teljes erejéből, és, hogy jól viselkedett-e, ez csakis rajta múlik. Ezért, ha e két kérdésre igennel válaszol gyermeked, akkor dicsérd meg, és kapja meg az őt illető jutalmat / elismerést!

7, Szeretem nézni, ahogy teniszezel! – Ez egy olyan mondat, amit minden gyermek szívesen fogad a szüleitől!!

Forrás: http://www.youtube.com/watch?v=BqaOdQMB0M8

Link: Az ITF tanácsai teniszversenyzők szüleinek

Miért jó a versenyzés a gyermekeknek

1024 682 teniszport.hu |
Manapság a teniszpályák, és más sportpályák közelében is, sok szülőtől lehet hallani határozott kijelentéseket, melyek így hangoznak: Nem szeretném, hogy versenyezzen a gyermekem! Úgy gondolom a legtöbb edző lehangoltan tudomásul veszi az ilyen kijelentéseket, de közben magában azt kérdi: Miért nem akarod a gyereked egy kis kihívás elé állítani? Miért nem akarod, hogy a gyereked megtapasztalja azt, hogy milyen a szorgalmas kitartó munka, hogy milyen a kudarc, és milyen a győzelem? Miért nem akarod, hogy gyermeked a sport által talpraesett, határozott, pozitív gondolkodású felnőtté váljon? Gerald Hüther professzor, neurobiológus gondolatai alapján írodott cikkünket ajánljuk minden szülőnek.Néhány évvel ezelőtt a neurobiológusok, még genetikailag programozottnak gondolták az agy fejlődését azaz úgy hitték, a genetikai programok automatikusan létrehozzák az összes kapcsolatot az agyban, és ezzel együtt a gondolkodásunk, az érzelmeink, a cselekvéseink irányítását is. Azonban ma már tudjuk, hogy hosszú távon csak olyan kapcsolatok jönnek létre a gyermek agyában, amelyek a konkrét élet-világban is rendszeresen aktiválódnak. Amit nem használunk, az elsorvad. A genetikai programok arról gondoskodnak, hogy először nagy többlet jöjjön létre idegsejt-kapcsolatokból.

Az agyunkban lévő legfontosabb neuronális áramkörök kialakításához elsősorban arra van szükségük a gyerekeknek, hogy megtapasztalják saját testüket. Ehhez mozgásra, vagy más aktív tevékenységekre van szükség. Pl. fára mászás, éneklés .. stb. Csak az tudja kognitív képességeit kibontakoztatni, akiben kialakul a megfelelő testérzet. Már vannak olyan tanulmányok, melyek bizonyítják: azok az alsó tagozatos gyerekek, akik jók matekból, különösen jól tudnak egyensúlyozni is. Az ember úgy szerzi meg a háromdimenziós és absztrakt gondolkodáshoz, ill. a matematikához szükséges feltételeket, hogy megtanulja egyensúlyban tartani a testét. Amikor egy gyerek a tévé előtt ül, nem érzi a testét. Nem mászik, nem ugrál, nem egyensúlyoz, sőt nem mászik fára sem – azaz nem a testének tanulásával tölti az időt.

A gyerekeknek tehát lehetőleg minél többet kellene mozogniuk. Nem csak a sporttevékenység jöhet szóba, például az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés, de az olvasás, vagy a mesehallgatás is aktív közreműködést kíván a gyerektől. Pl. az éneklés során a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finom motorikus gyakorlat és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is…. Az agyunk mindig ahhoz alkalmazkodik, amit lelkesedéssel teszünk.

Az a gyermek amelyik a tv előtt ül, egyáltalán nem tud beleszólni a történések menetébe, passzívan mered a képernyőre. Pedig az aktív részvétel, a dolgok befolyásolása, önhatékonyságunk felismerése fontos összetevője az agy fejlődésének, mely a homloklebenyben nagyon komplex neuronális hálóként jelenik meg. Csak az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga aktívan megdolgozott.

Az agy számára a valódi kihívások, kalandok a döntőek. A nagybácsival pecázni, házat építeni, fára mászni, vagy megmászni egy hegyet, vagy mindenkit elkapni a fogócskában. A kalandok, tettek mindnyájunkat erőssé tesznek. Ma már bizonyítani is tudják az idegtudósok ezt az összefüggést: a gyerekeknek életük során lehetőleg minél több kihívással kell megbirkózniuk ahhoz, hogy az agyukban létrejöhessenek a legfontosabb hálózatok. A gyerekeknek tehát szükségük van egy olyan világra, amelyben az interaktivitásnak igen nagy szerep jut. De nem a TV és számítógép virtualitás világában, hanem a reális élet összefüggéseiben.

Ha a kritikus periódus már elmúlt (7 éves korig), és a test szabályozásához szükséges fontos hálózatok csak gyéren alakultak ki, akkor a gyerek nem rendelkezik jó testérzéssel. Mindazonáltal az agy egész életünk során alakítható marad. Egy 8 vagy 10 éves gyerek is profitál utólag minden olyan testtapasztalatból, melyet most szerez. Azonban egész más lesz a motivációja arra, hogy a testét tréningezze. A tanulási folyamat már nem intuitíve és automatikusan zajlik. A gyerekek szégyellik magukat a deficitjeik miatt, kicsúfolják őket – és félelemmel tanulnak, ami nem jó alap.

A túl sok passzívitás (TV nézés, számítógépezés) akkor válik veszélyessé, ha a digitális médiát arra használják a gyerekek, hogy az alapvető szükségleteiket kielégítsék. Ebből minden embernek kettő van: Az egyik: tartozni akarok valahová. A másik: teljesíteni akarok valamit. Az első szükségletben a kötődés, a másodikban a szabadság iránti vágy fejeződik ki. A srácok elsősorban attól szenvednek a mi társadalmunkban, hogy csak ritkán van lehetőségük arra, hogy valamit teljesíthessenek. Nem találnak igazi feladatokat, amelyek fejlődésükben erősíthetnék őket. Ugyanis épp ezek segítségével építik fel a gyerekek az önképüket, az identitásukat.

Nyilvánvaló, hogy sok szülő nem is tudja már, hogy milyen is lenne egy ilyen, a gyerek fejlődését elősegítő feladat. A gyereknek saját magának kell azt megkeresnie, és ennek a feladatnak valóban nehéznek és hosszantartónak kell lennie. A végén aztán úgy leszünk vele, mint amikor felmásztunk egy hegyre: csak ül ott fenn az ember, és egyszerűen azt érzi: boldog. Az a jele annak, hogy a gyerek igazi feladatot oldott meg, hogy ilyenkor nincs szüksége külső dicséretre, jól elvan egymaga is.

Ma elsősorban a fiúk abban találják meg a feladatukat, hogy tökélyre fejlesztik magukat a computer játékokban. Mert ott a versenyeken megmutathatják, milyen jók. De éppen ezek a feladatok nem alkalmasak arra, hogy segítsék őket a reális életben való eligazodásban.

A sportolás nem csak a gyermek egészsége érdekében fontos, hanem az érettségét, felnőtté válását segíti. A sportpályán adódnak a kihívások, és a valahova tartozás élménye is elkerülhetetlen. Bár a hazai iskolarendszer nem igazán méri azokat a képességeket, amely a jó sportoló ismérvei, mégis az életben erre lesz nagyobb szüksége a gyermeknek, ahhoz, hogy jól boldoguljon. Ezért ne sajnáljuk a gyermek sportjától se az időt, se a pénzt!

Szerző: Léna

Forrás: http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/3493-mi-zajlik-a-gyerekek-agyaban-ha-teveznek

Link: tenisz programok

Az ellenfél túlértékelése

580 370 teniszport.hu |

Sok játékosnak van problémája azzal, hogy nincs meg benne a hit a győzelemhez!

Gyakran okoz problémát edzőknek, szülőknek, amikor a tanítvány túlértékel egy ellenfelet. Például megnézi az ellenfél ranglistahelyezését, és ha az jobb mint az övé, akkor azonnal elkönyveli, hogy az ellenfél jobb nála és ő fog nyerni! Valószínűleg, a legtöbb versenyzővel, legyen az gyerek, vagy felnőtt, profi vagy amatőr, előfordult már, hogy túlértékelte az ellenfél képességeit, és alulértékelte a saját tudását, felkészültségét.

Nagyon fontos, hogy tiszteljük ellenfelünket! De ez a tisztelet nem jelenti azt, hogy magam fölé helyezem őt, és olyan értékekkel ruházom fel az ellenfelet, amelyeket valójában nem birtokol. Ugyanakkor az embernek nem csak az ellenfelet, de saját magát is tisztelnie kell, és fontos, hogy a saját képességeit is a helyén értékelje. Lehet, hogy a papírforma szerint az ellenfél az esélyes, akkor is meg kell adni magamnak is az esélyt.

Tehát mint tegyünk egy ilyen helyzetben:

– Ne hazudjunk, ha az ellenfél az esélyesebb, akkor ezt el kell ismerni. Fölösleges ámítás lenne nem beismerni. És talán néha van olyan, hogy tényleg nincs esély … (pl. ha nekem Babos Tímea ellen kéne holnap játszanom egy meccset, akkor nem lenne semmi esélyem : ) A hobbi versenyeken, profi, félprofi versenyeken, vagy korosztályos versenyeken azonban a legtöbbször van esély.

– Hangsúlyoznunk kell, hogy bár pillanatnyilag az ellenfél a jobb játékos, de akkor is van ESÉLY! Ez minden sportra jellemző, de a teniszre különösen. Sok teniszmeccset látott már a világ amikor a magasabban rangsorolt, jobb ütésekkel, jobb képességekkel bíró játékosnak nem sikerül megnyernie a mérkőzést. A tenisz a számolása miatt különleges sport, amelyikben bárhonnan vissza lehet jönni, és pusztán a látványos játékelemek, a fizikai felkészültség nem jelenti automatikusan a győzelmet.

– Tehát úgy kell kiküldeni a tanítványt a pályára, hogy azt a gondolatot erősítjük benne, hogy van ESÉLYE! Vegyünk pl. egy játékost, aki olyan ellenfelet kap akitől mindig kikap 6:3, 6:3-ra. Ha mindent bedobva küzd, és eljutnak 3 : 3 – ig és a játékosunkban benne marad a kitartás, és tovább harcol a pontokért, akkor az ellenfél elkezd gondolkodni, hogy miért nincs meg a megszokott fölénye. Talán eljut így a játékosunk 4 : 4 –ig. Ekkor az ellenfél egy kicsit ideges lesz ettől, és ahogy haladunk a szett vége felé, ez egyre fokozódik, és ezzel együtt egyre inkább kiegyenlítődnek az esélyek! Az ellenfelet teljesen megzavarhatja az, hogy akit simán verni szokott, az most már 4 : 4 – nél jár. Mint tudjuk a szett vége felé a nyomás fokozódik, és itt új tényezők jönnek be a teljesítménybe. Ki kezeli jobban az izgalmat, idegességet, stresszes pillanatokat, ki a fittebb, ki bírja jobban koncentrációval, ki hogy kezeli a fáradtságot … stb. Ha játékosunk elég kitartó, és a szerencse is mellette van, akkor elérhet egy győzelmet, vagy szorosabbá tehet egy mérkőzést, ami további motivációt adhat neki a következő mérkőzéshez.

szerző: Léna

Forrás: http://www.jorgecapestany.com/portfolio-item/respect-vs-overrespect-your-tennis-opponents/