Sportpszichologia

Hogyan játsszak, ha esélytelennek érzem magam?

594 422 teniszport.hu |

Mit csinálsz, ha nálad jóval magasabban rangsorolt játékos ellen kell játszanod? Képes vagy a maximumon koncentrálni, és kivárni a lehetőségeket, vagy úrrá lesz rajtad az esélytelenség érzése, és megijedsz az ellenféltől!

Biztos volt már olyan mérkőzésed, ahol jóval esélyesebb, magasabban rangsorolt volt az ellenfél és ettől a ténytől elszállt a bátorságod! Ha volt ilyen, tudnod kell, hogy ez nem egyedi eset, sok játékos sodródik bele ebbe a folyamatba, mert nincs tisztában azzal, hogy mi is történik valójában, ezért nem is tudja megállítani a folyamatot.

Az ilyen helyzetekben az ember a saját kárára, elkezdi hasonlítgatni magát az ellenfélhez. Elkezd az ellenfél képességeire összpontosítani: …milyen jó a ranglistája,….micsoda tenyerese van, ..milyen gyors, mindent elér … stb. Elkezdesz negatívan gondolkodni:… ez a srác / lány leüt majd engem a pályáról, föl se kéne mennem a pályára … stb. Aggódva, idegesen kezded el a mérkőzést, nem találod meg a ritmusodat, halmozod a ki nem kényszerített hibákat, és ahogy megjósoltad magadnak, simán ki is kapsz.

A teniszpályán ugyanis a gondolkodásmódod a legjobb előrejelzője annak, hogy mi fog történni. Mondhatnánk: Aki az ördögöt a falra festi, annak meg is jelenik. A gondolkodásmódod hatással van arra, hogy hogyan készülsz fel a meccsre, hogyan állsz hozzá a megoldandó nehézségekhez, és hogy hogyan játszod le a meccset.

Ha van önmagadba vetett hited, akkor a nagy kihívásokat jelentő meccseket, úgy fogod fel mint lehetőségeket a fejlődésre, mind lélektanilag, mind fizikailag. A magabiztos, pozitív gondolkodásmód eredményeként jobban mersz kockázatot vállalni, és az ilyen meccsek (ha győzelem, ha verseség) a fejlődésed építőkövei lesznek.

A negatív gondolkodásmód eredménye az, hogy az elvesztett mérkőzéseket saját kudarcodként éled meg, és mindenáron megpróbálod elkerülni az ilyen helyzeteket.

Simona Halep (22) egy román WTA játékos, aki jelenleg 5-ik a világranglistán. Halep 7 WTA versenyt nyert eddig, és ebből hatot 2013 – ban, ezért ebben az évben meg is kapta a legtöbbet fejlődőtt játékosnak járó díjat. Halep, Kvitova (korábban 2. volt a világranglistán) ellen játszott az elődöntőben, a 2014-es Mutua Madrid Openen. Halep azzal a gondolkodásmóddal ment fel a pályára, hogy minden pontért megharcol! Az első játszmát 6 : 1 – re elveszítette, de kitartott pozitív gondolkodásmódja mellett, és ennek eredményeként 6:2, 6:3 – ra megnyerte a következő két szettet.
Halep ezt nyilatkozta a meccs után: „Nem vártam el magamtól, hogy bejussak a döntőbe. De sosem tudhatod, ilyen a tenisz! Ezért csak az a legfontosabb, hogy élvezzem a meccseket, küzdjek minden pontért és megtartsam a koncentrációm az egész verseny alatt!”

Halep győzelme, és fejlődése a kifejlesztett pozitív gondolkodásmódjának köszönhető!

Halep: Gondolhatnám azt, hogy egy Grand Slam versenyen is tudok így játszani (mint Madridban), de nem szabad siettetnem a dolgokat, és a Grand Slamekre is úgy kell gondolnom, mintha egy szokványos verseny lenne.
Amikor kikapott Maria Sharapovától a döntőben (6:1, 2:6, 3:6) Halep akkor is megtartotta a pozitív gondolkodását, és tanult a mérkőzésből. „Sokat tanultam ebből a mérkőzésből, ezért olyan mintha nem is vesztettem volna. Olyan mintha győztem volna!”

Néhány tipp, hogy hogyan alakítsd ki a pozitív gondolkodást a nehéz meccseken is:
1. Úgy kell nézned minden megmérettetésed a teniszpályán, mint lehetőség a fejlődésre!
2. Nézd mindig az egész teniszkarriered (edzésmunka és versenyek), és az egyes meccseket ebben a hosszú folyamatban helyezd el, mint fejlődési pontokat.
3. Mindig a magad képességeire koncentrálj, és (a stratégiád kidolgozásán túl) ne foglalkozz az ellenfél képességeivel, és ranglista helyezésével.

Ha kifejleszted az önmagadba vetett hitet, és a pozitív gondolkodást, magabiztosan teniszezel majd, és ez győzelmeket fog hozni számodra!

Forrás: http://www.sportspsychologytennis.com

 

Hogyan viselkedjen egy szülő amikor gyermeke mérkőzéseit nézi?

150 150 teniszport.hu |

Jorge Capistany amerikai mesteredző, és tenisz-szülő tanácsai teniszversenyzők szüleinek!

Egy edzőknek, nem csak az a feladata, hogy a gyermek versenyzésével foglalkozzon, hanem az is, hogy megtanítsa a szülőket arra, hogy hogyan nézzék gyermekük tenisz meccseit. Nagyon ritka, hogy ezt egy szülő ösztönösen jól csinálja, ezért a szülőknek maguknak is fontos, hogy megértsék, meg kell tanulniuk e tekintetben a helyes viselkedést! A tenisz nem lehet mindennapos viták kiváltója a családban, sokkal inkább olyasvalami, ami összehozza a családot.

1. Az első amit meg kell értnie a szülőnek, az, hogy a tenisz egy nagyon összetett és nagyon nehéz sport, sok tényezőn múlik egy – egy győzelem. Ha egy szülő maga soha nem volt teniszversenyző, akkor nem biztos, hogy átlátja ezeket a nehézségeket.

  • A teniszben nincs holt idő. Más sportágakban újra lehet szervezni a csapatot, vagy lehet cserélni, ha nem teljesít valaki jól. A teniszben rögtön meglátszik a pontokon, ha éppen rossz passzban vagyok, és senki más nem segíthet rajtam, csak én magamon.
  • Nincs edzői segítség egy teniszmérkőzésen, még a 8 vagy 10 éves korosztályban sem.
  • Nincs időkorlát. Akármilyen hosszú lehet egy mérkőzés. Az hosszú, idegőrlő mérkőzéseket is ki kell bírni, amelyek akár több órán át is tarthatnak.
  • Szabadtéren játszott mérkőzéseken tűrni kell a meleget, napsütést, szelet … stb.
  • A legtöbb teniszversenyen nincs játékvezető, tehát a gyermekek maguk bíráskodnak. Ha egy gyermek arra hajt, hogy jobbnál jobb ütésekkel legyőzze ellenfelét, akkor nagyon nagy önkontrollt kívánunk meg tőle, amikor azt kérjük ismerje el, hogy ebben a törekvésében elhibázott valamit, (pl. 1 cm-el kiütötte a labdát).
  • És persze egyéb lélektani teher is lehet a gyermeken: pl. az elismerésre való törekvés (szülőé, edzőé, vagy csapattársaké … stb.)

Tehát a tenisz mind fizikailag, mind lélektanilag egy nehéz sport, ahol embert próbáló a helytállás.

2. Nagyon rosszat tesz egy szülő, ha összehasonlítja gyermekét más gyermekekkel, főleg csoporttársakkal, vagy ismerősökkel. Pl. hogyhogy Te kiestél az első körben, mikor a csoporttársad, akivel együtt kezdtél, már két meccset is megnyert? (A legrosszabb, ha ennek még tanúja is a másik játékos.) Az amerikai átlag az, hogy a junior sportolók 70 %-a kikerül a sportágából 13 éves korára, tehát tudomásul kell venni bizonyos törvényszerűségeket.

3. Amikor egy gyermeket tisztességesen megtanítanak tenisz mérkőzést játszani, akkor megtanítják egyrészt arra, hogy hogyan játssza le a pontot (technikai, taktikai, fizikai képzés) és megtanítják arra is, hogy hogyan viselkedjen a pontok között (mentális képzés) pl. nem dobálunk ütőt, nem sírunk, nem dühöngünk, nem mutatunk érzelmeket, bizonyos viselkedési formákkal (pl. pozitív testbeszéddel) erősítjük az önbizalmunkat,.. stb. Egy igazi, tudatos versenyzőnek nagyon sok dolga van a labdamenetek között! A szülőnek a pálya szélén állva ugyanúgy meg kell tanulnia kontrollálni a testbeszédét, mint ahogy a gyermek teszi ezt a mérkőzésen. Ha a szülő egy elrontott ziccernél, vagy kettőshibánál testével, grimaszaival, esetleg szavakkal is jelét adja elégedetlenségének, vagy dühének, akkor ez megzavarja a gyermeket az önmagára való koncentrálásban, hiszen a szülő reakciója mindennél erősebb befolyásoló tényező. Ráadásul rossz példát mutatunk a gyermeknek. Tehát amikor a gyermek elkezdi a mérkőzést, a szülő is kapcsoljon „mérkőzés néző” üzemmódba, és tanulja meg kontrollálni a reakcióit, testbeszédét. Bármilyen ideges egy szülő, sugározzon jó kedvet, lazaságot, barátkozzon a többi nézővel .. stb.

4. A 24 órás szabály egy nagyon fontos szabály. Azt jelenti, hogy egy mérkőzés után 24 óra elteltével lehet, csak elmondani az észrevételeket. Ez alatt a gyermek vélhetőleg lehiggadt, megbékélt jó / rossz teljesítményével, és nem veszi „szekálásnak” a kritikákat.

5. Milyen személyiség leszek azáltal, hogy teniszezem? – Ezt a kérdést előbb utóbb meg kell kérdeznie magától minden versenyzőnek. A jó válaszok: kiegyensúlyozott, alázatos, kitartó, magabiztos, céltudatos … stb. Rossz válaszok: dühöngő, nagyképű, mérges, nyafogó. És a szülőnek is fel kell tennie a kérdést. Milyen személyiség leszek azáltal, hogy a gyermekem teniszezik?

6. Egy mérkőzés után a következő két kérdést kell a gyermeknek feltenni:

  • Kihoztad magadból a maximumot?
  • Példamutató volt a magatartásod? (Melyre büszke lehetsz Te is, és a családod is?)

Egy mérkőzés végső eredménye nem pusztán a gyermek kezében van, ezért nem lehet kárhoztatni érte. De az, hogy küzdött – e teljes erejéből, és, hogy jól viselkedett-e, ez csakis rajta múlik. Ezért, ha e két kérdésre igennel válaszol gyermeked, akkor dicsérd meg, és kapja meg az őt illető jutalmat / elismerést!

7, Szeretem nézni, ahogy teniszezel! – Ez egy olyan mondat, amit minden gyermek szívesen fogad a szüleitől!!

Forrás: http://www.youtube.com/watch?v=BqaOdQMB0M8

Link: Az ITF tanácsai teniszversenyzők szüleinek

Miért jó a versenyzés a gyermekeknek

1024 682 teniszport.hu |
Manapság a teniszpályák, és más sportpályák közelében is, sok szülőtől lehet hallani határozott kijelentéseket, melyek így hangoznak: Nem szeretném, hogy versenyezzen a gyermekem! Úgy gondolom a legtöbb edző lehangoltan tudomásul veszi az ilyen kijelentéseket, de közben magában azt kérdi: Miért nem akarod a gyereked egy kis kihívás elé állítani? Miért nem akarod, hogy a gyereked megtapasztalja azt, hogy milyen a szorgalmas kitartó munka, hogy milyen a kudarc, és milyen a győzelem? Miért nem akarod, hogy gyermeked a sport által talpraesett, határozott, pozitív gondolkodású felnőtté váljon? Gerald Hüther professzor, neurobiológus gondolatai alapján írodott cikkünket ajánljuk minden szülőnek.Néhány évvel ezelőtt a neurobiológusok, még genetikailag programozottnak gondolták az agy fejlődését azaz úgy hitték, a genetikai programok automatikusan létrehozzák az összes kapcsolatot az agyban, és ezzel együtt a gondolkodásunk, az érzelmeink, a cselekvéseink irányítását is. Azonban ma már tudjuk, hogy hosszú távon csak olyan kapcsolatok jönnek létre a gyermek agyában, amelyek a konkrét élet-világban is rendszeresen aktiválódnak. Amit nem használunk, az elsorvad. A genetikai programok arról gondoskodnak, hogy először nagy többlet jöjjön létre idegsejt-kapcsolatokból.

Az agyunkban lévő legfontosabb neuronális áramkörök kialakításához elsősorban arra van szükségük a gyerekeknek, hogy megtapasztalják saját testüket. Ehhez mozgásra, vagy más aktív tevékenységekre van szükség. Pl. fára mászás, éneklés .. stb. Csak az tudja kognitív képességeit kibontakoztatni, akiben kialakul a megfelelő testérzet. Már vannak olyan tanulmányok, melyek bizonyítják: azok az alsó tagozatos gyerekek, akik jók matekból, különösen jól tudnak egyensúlyozni is. Az ember úgy szerzi meg a háromdimenziós és absztrakt gondolkodáshoz, ill. a matematikához szükséges feltételeket, hogy megtanulja egyensúlyban tartani a testét. Amikor egy gyerek a tévé előtt ül, nem érzi a testét. Nem mászik, nem ugrál, nem egyensúlyoz, sőt nem mászik fára sem – azaz nem a testének tanulásával tölti az időt.

A gyerekeknek tehát lehetőleg minél többet kellene mozogniuk. Nem csak a sporttevékenység jöhet szóba, például az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés, de az olvasás, vagy a mesehallgatás is aktív közreműködést kíván a gyerektől. Pl. az éneklés során a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finom motorikus gyakorlat és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is…. Az agyunk mindig ahhoz alkalmazkodik, amit lelkesedéssel teszünk.

Az a gyermek amelyik a tv előtt ül, egyáltalán nem tud beleszólni a történések menetébe, passzívan mered a képernyőre. Pedig az aktív részvétel, a dolgok befolyásolása, önhatékonyságunk felismerése fontos összetevője az agy fejlődésének, mely a homloklebenyben nagyon komplex neuronális hálóként jelenik meg. Csak az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga aktívan megdolgozott.

Az agy számára a valódi kihívások, kalandok a döntőek. A nagybácsival pecázni, házat építeni, fára mászni, vagy megmászni egy hegyet, vagy mindenkit elkapni a fogócskában. A kalandok, tettek mindnyájunkat erőssé tesznek. Ma már bizonyítani is tudják az idegtudósok ezt az összefüggést: a gyerekeknek életük során lehetőleg minél több kihívással kell megbirkózniuk ahhoz, hogy az agyukban létrejöhessenek a legfontosabb hálózatok. A gyerekeknek tehát szükségük van egy olyan világra, amelyben az interaktivitásnak igen nagy szerep jut. De nem a TV és számítógép virtualitás világában, hanem a reális élet összefüggéseiben.

Ha a kritikus periódus már elmúlt (7 éves korig), és a test szabályozásához szükséges fontos hálózatok csak gyéren alakultak ki, akkor a gyerek nem rendelkezik jó testérzéssel. Mindazonáltal az agy egész életünk során alakítható marad. Egy 8 vagy 10 éves gyerek is profitál utólag minden olyan testtapasztalatból, melyet most szerez. Azonban egész más lesz a motivációja arra, hogy a testét tréningezze. A tanulási folyamat már nem intuitíve és automatikusan zajlik. A gyerekek szégyellik magukat a deficitjeik miatt, kicsúfolják őket – és félelemmel tanulnak, ami nem jó alap.

A túl sok passzívitás (TV nézés, számítógépezés) akkor válik veszélyessé, ha a digitális médiát arra használják a gyerekek, hogy az alapvető szükségleteiket kielégítsék. Ebből minden embernek kettő van: Az egyik: tartozni akarok valahová. A másik: teljesíteni akarok valamit. Az első szükségletben a kötődés, a másodikban a szabadság iránti vágy fejeződik ki. A srácok elsősorban attól szenvednek a mi társadalmunkban, hogy csak ritkán van lehetőségük arra, hogy valamit teljesíthessenek. Nem találnak igazi feladatokat, amelyek fejlődésükben erősíthetnék őket. Ugyanis épp ezek segítségével építik fel a gyerekek az önképüket, az identitásukat.

Nyilvánvaló, hogy sok szülő nem is tudja már, hogy milyen is lenne egy ilyen, a gyerek fejlődését elősegítő feladat. A gyereknek saját magának kell azt megkeresnie, és ennek a feladatnak valóban nehéznek és hosszantartónak kell lennie. A végén aztán úgy leszünk vele, mint amikor felmásztunk egy hegyre: csak ül ott fenn az ember, és egyszerűen azt érzi: boldog. Az a jele annak, hogy a gyerek igazi feladatot oldott meg, hogy ilyenkor nincs szüksége külső dicséretre, jól elvan egymaga is.

Ma elsősorban a fiúk abban találják meg a feladatukat, hogy tökélyre fejlesztik magukat a computer játékokban. Mert ott a versenyeken megmutathatják, milyen jók. De éppen ezek a feladatok nem alkalmasak arra, hogy segítsék őket a reális életben való eligazodásban.

A sportolás nem csak a gyermek egészsége érdekében fontos, hanem az érettségét, felnőtté válását segíti. A sportpályán adódnak a kihívások, és a valahova tartozás élménye is elkerülhetetlen. Bár a hazai iskolarendszer nem igazán méri azokat a képességeket, amely a jó sportoló ismérvei, mégis az életben erre lesz nagyobb szüksége a gyermeknek, ahhoz, hogy jól boldoguljon. Ezért ne sajnáljuk a gyermek sportjától se az időt, se a pénzt!

Szerző: Léna

Forrás: http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/3493-mi-zajlik-a-gyerekek-agyaban-ha-teveznek

Link: tenisz programok

Ez nem tenisz!

1024 683 teniszport.hu |

Mérkőzéseket figyelve gyakran hallom ezt a kijelentést amatőr, hobbi, vagy „félprofi” teniszezők szájából. Általában akkor mondják ezt, amikor valaki úgy nyer meg egy meccset, hogy nem üt keményen, nincsenek látványos megoldásai, esetleg még a mozdulatai sem teljesen kiforrottak, hol ilyet üt, hol olyat, nincs ritmusa a játékának és hasonlók. Azonban ezzel a „nem tenisz” módszerrel megnyeri a mérkőzést.

Nagyon sok amatőr, hobbi és „félprofi” teniszező úgy teniszezik a teniszpályán, hogy a játékukba nem visznek bele semmiféle tudatosságot. Minden átgondoltság nélkül futnak föl s alá, kűzdenek, bosszankodnak, ha nem jön be valami, de eszükbe sem jut, hogy némi taktikát, stratégiát vigyenek a játékba. Úgy is mondhatnánk, hogy agy-halott teniszt játszanak! Pedig két nagyjából hasonló tudású játékos közül az fog nyerni, aki gondolkodik a pályán. Szép ütések, látványos megoldások semmit sem érnek, ha nem tudja őket jól használni az ember, és végül vesztesként kullog haza. Mások lehet, hogy fele annyi tenisztudásból többet képesek kihozni, mert azt a keveset viszont jól alkalmazzák, és megtalálják a módját, hogy hogyan használják ezt az ellenfelük ellen eredményesen. Mondhatjuk erre, hogy „ez nem tenisz” („winning ugly”), de mi a jobb? Stílusosan kikapni, vagy kevésbé „szép” tenisszel nyerni? A ranglistapontokat és a pénznyereményeket úgy osztják ki, hogy senkit nem kérdeznek meg, hogy szépen nyert – e?

Sok játékos látja úgy, hogy akkor nyerhet meg több mérkőzést, ha minél többet gyakorol. Mindent megtesz, hogy tökélyre vigye az ütéseit, fizeti az edzőket, hosszú órákat tölt a pályán hidegben, melegben. Vérrel, verejtékkel, szenvedéssel hajt a mind jobb eredményért, amíg csak az ideje és a pénztárcája engedi. De egy pillanatot sem tölt azzal, hogy végiggondolja, hogyan tudja ezeket az ütéseket a leghatékonyabban használni.

A tudatos teniszező nem csak a fizikai, hanem a stratégiai, taktikai és mentális képességeinek a fejlesztésére is fordít időt. Mert ahhoz, hogy eredményes legyél a teniszmérkőzés folyamatát teljes egészében meg kell érteni. Meg kell látni a mérkőzésen a lehetőségeket, fel kell ismerni mit kezdhetünk vele, tudnunk kell, hogy mikor mi történik, mit tesz velünk éppen az ellenfél. (pl. amikor fogadóként, két kapott ász után megáll cipőt kötni) … stb.

A tudatos teniszezés felépítése három részre osztható:
– a győzelemhez segítő helyzetek felismerése (= az ellenfél kiismerése)
– a rendelkezésre álló választási lehetőségek felismerése (=a saját képességek ismerete)
– kihasználni a győzelemhez segítő helyzeteket az alkalmazható lehetőségek közül a legjobb kiválasztásával
Mindez érvényes a mérkőzés előtt, alatt és után és a versenyzés minden aspektusára, legyen az fizikai, taktikai, stratégiai vagy érzelmi. Minden mérkőzésen vannak szituációk amiket, ha felkészült vagy a magad javára fordíthatsz. Ha ezeket megfelelően ki tudod használni jó eséllyel nyerhetsz.

„Ez nem tenisszel” nyerni nem szép dolog? Talán a legsikeresebb edzők egyike meg tud győzni az előnyökről is! A folytatásban cikksorozatunkban ki fogjuk majd elemezni a tudatos tenisz összetevőit, mégpedig egy sikerkönyv a „Winning ugly” című könyvet használva forrásként. E könyv remekmű, és ha lehetne, kötelező olvasmánnyá kellene tenni minden teniszező számára, ahogyan például az USA – ban, számos edzőket képző egyetemen az is. A könyv írója Brad Gilbert, egykori ATP játékos, akinek legjobb ATP ranglista helyezése az előkelő 4. hely volt, legyőzött olyan játékosokat, mint John McEnroe, Boris Becker, Jimmy Connors, Andre Agassi … stb. Visszavonulása után edzőként folytatódott életében a tenisz, „tanítványai” révén (André Agassi, Andy Roddick) 8 grand slam tornára lehet büszke, később Andy Murrayvel és még sok más játékossal működött még együtt.
A „Winning Ugly” cikksorozatunkban e könyv alapján szeretnénk tanácsokat adni, ahhoz, hogy hogyan nyerd meg a következő meccsed! Következő rész: A mentális felkészülés

Felhasznált irodalom: Brad Gilbert – Steve Jamison: Winning Ugly

Link: A cikksorozat 2. része: A mentális felkészülés

“Ez nem tenisz” cikksorozat 2. – A mentális felkészülés

1024 717 teniszport.hu |

A mentális felkészülés, a versenyt megelőző elméleti felkészülés. Ugyanis egy teniszmérkőzés nem akkor kezdődik amikorelkezdik játszani az első játék első pontját. Egy teniszmérkőzés a tudatos teniszező számára már azelőtt elkezdődik, hogy fölmenne a teniszpályára. A bemelegítést a tudatos teniszező az agyával kezdi. Ha a mérkőzés első labdamenetekor kezded el a mérkőzésre való ráhangolódást, akkor jó esetben az első három játék, rossz esetben akár az egész első szett elmehet a ráhangolódásodra.

Szóval, ha mérkőzésre készülsz, tölts egy kis időt a ráhangolódásra. Idézd fel a pályát ahova mész (pl. zajos, szeles .. stb.), ha ismered az ellenfeled idézd fel őt, gondolkodj eddigi meccseiteken. Miben jó, miben vagy Te jobb nála, esetleg játssz le pontokat a fejedben, gondolkodj a stratégiádon … stb. Ha máskor nem jut rá idő, akkor tedd ezt meg az alatt, amíg kimész a pályára, mondjuk az autóban, vagy ha gyalog mész akkor a közben. A világ legjobbjai, a mentális felkészülést elkezdik már a mérkőzést megelőző napon, természetesen a legjobbakat külön szakemberek készítik föl e tekintetben. De a lényeg ott is ugyanaz. Kielemzik az ellenfél játékát, és kidolgoznak erre egy a játékos képességinek tudásának megfelelő stratégiát. Felkészítik a játékost a lehetséges helyzetekre, mint például szél, esőszünet, tömeg, sportszerűtlen ellenfél … stb. A profiknak már saját ceremóniájuk van erre, és amikor a TV – ben látjuk, hogy pályára lépnek, akkor a fejükben már vagy 20 órája elkezdték a mérkőzést. Nos nyilván, ha nem ebből élsz, akkor túlzás lenne ilyen áldozatokat hozni egy győzelemért, de talán 10 perc gondolkodást, neked is megér egy győzelem.

A mentális felkészülésed első részében össze kell gyűjtened és végig kell gondolnod a birtokodban lévő információkat:

  • Játszottam – e már az ellenfelem ellen, ha igen nyertem, vagy vesztettem. Mindkét esetben végig kell gondolni miért kaptam ki, vagy miért nyertem. Ha kikaptam, követtem – e el valamilyen hibát, ami miatt kikaptam? Hogyan tudnám ezt legközelebb elkerülni?
  • Mik az ellenfél kedvenc ütései. Támadó vagy védekező játékos inkább?
  • Milyen az adogatása, milyen a fogadása, melyik a legjobb ütése, és melyik a legrosszabb? Milyenek voltak a labdamenetek? Hosszúak, rövidek?
  • Hogy játszik a fontos labdameneteknél? Óvatosan, bátran? Mikor játszik jobban? Ha vezet, vagy ha hátrányban van?
  • Nagyon fontos a mentális felkészülés során felkészülni az ellenfél személyiségét illetően is. Hogyan viselkedik a pályán, hogyan befolyásolja a játék hangulatát: lassítja a játékot, húzza az időt a pontok között, vagy sietteti a játékot, be se akar rendesen melegíteni, alig nézek föl és már jön is az adogatás. Mennyire nyilvánítja ki az érzelmeit, látványosan dühöng, harsányan ünnepli magát, esetleg ebbe bevonja a közönséget is. Ki akar-e kezdeni mentálisan, pl. apró megjegyzésekkel, csalással, sportszerűtlen viselkedéssel … stb. Reklamál – e sokat? Ha felkészülök a játékos személyiségére, arra amit várhatok tőle, akkor mindezeket hatékonyan tudom majd kezelni.

A mentális felkészülésed második részében ki kell gondolnod egy stratégiát:

  • Ennek legfontosabb alappillére: Mi az amit szeretnék, hogy megtörténjen? Mi az amit nem szeretnék, hogy megtörténjen?
  • Még pontosabban válaszold meg a következő kérdéseket: Mi az ellenfelem legnagyobb fegyvere? Melyik az ellenfelem legnagyobb gyengéje? Mi az én legjobb fegyverem, és hogyan tudom ezt az ellenfél gyengéje ellen felhasználni? Mit tegyek, hogy az ellenfelem ne tudja kihasználni a gyengeségeimet? Pl. Ha egy játékosról tudom, hogy eredményesen meg szokta támadni a gyenge második szerváimat, akkor igyekszem minél nagyobb százalékban beütni az első szerváimat, úgy, hogy azokat nem ütöm annyira erősen, és nem vállalok rajuk túl sok kockázatot. pl. Ha egy játékosról tudom, hogy szeret ütni, gyorsan befejezni a pontokat, és feldühíti, ha sokszor visszajön a labda, akkor arra törekszem, hogy mindenért elfussak és neki kelljen még egyet és még egyet ütnie, ezzel próbálom felőrölni a türelmét. Ha dühös lesz elértem célom, mert azután egyre többet fog hibázni.
  • Ezek az elgondolások mintegy irányvonalakat szabnak meg számodra. Ezek alapján akarod játszani a meccset. Természetesen nem minden egyes labdamenet fog eszerint alakulni, az ellenfél, és más körülmények is okozhatnak meglepetéseket, de az irányvonalak akkor is ott vannak, ehhez kell újra meg újra visszatérned.
  • Fontos, hogy mindezt az első labdamenettől kezdve 100 % – on alkalmazd, hogy te szerezd meg a kezdeti előnyt. A kezdeti előny megszerzésével elülteted az ellenfeled fejében, hogy „ma ne megy jól a játék” „ez nem az én napom”. Persze vannak ellenfelek akik fölállnak ilyen hátrányból, de sokan nem, és az ő esetükben máris félúton vagy a győzelem felé.
  • Az alapos mentális felkészülés, a stratégia kidolgozása a mérkőzés során mintegy kiegyensúlyozottságban tartja a játékost. Ha nehéz a helyzet, és elúszni látszik a hajó, ha lelkileg kibillenünk, akkor mindig visszatérhetünk az eredetileg lerakott irányvonalakhoz, amelyek kisegíthetnek minket a reményvesztett helyzetekből.

A következő rész: A bemelegítés

Link: “Ez nem tenisz” – cikksorozat 1.

A teljesítmény központú gondolkodás

1024 683 teniszport.hu |

Sok teniszező követi el azt a hibát, hogy teniszmérkőzések játszásakor, a végkimenetelre koncentrál, vagyis az elvárása önmagával szemben az, hogy nyerje meg a mérkőzést! Ez az eredményközpontú gondolkodás azt eredményezi, hogy minél több játékot nyer meg az ellenfél, annál inkább messze kerül a játékos az önmagának kitűzött céltól, és ez egyfajta szorongáshoz, a veszítéstől való félelemhez vezet.

Ez a félelem végül a higgadtság elvesztését eredményezi, az ezzel járó idegesség, düh, érzelmi hullámzás még tovább rontja a játékos teljesítményét. Sokaknál ennek az állapotnak a külső jele, a bosszankodás, káromkodás, ütődobálás, egyre több ki nem kényszerített hiba … stb. Az eredményközpontú gondolkodással az a legnagyobb baj, hogy olyasmit várunk el magunktól, ami nincsen 100 %-ig a befolyásunk alatt, vagy pedig emberi léptékkel mérve teljesíthetetlen. Néhány példa ezekre és a következményeikre:
– „A következő meccsemen nem ütök kettőshibát!” – Még Federer is üt kettős hibát! Az első kettőshibád után elkönyvelheted a kudarcot, ami ottmarad frusztráló felismerésként a gondolataidban, mondván ma nem megy a szerva. Ezen a meccsen a megszokott átlagodnál sokkal több kettőst fogsz ütni.
– „Nem rontok ziccert!” – A profik is rontanak ziccert. Az első ilyen hibádnál ami előbb vagy utóbb bekövetkezik, elkönyvelheted a kudarcot ami ottmarad az agyadban, és frusztrálni fog az egész meccs alatt. A továbbiakban még több ziccert fogsz rontani.
– „A következő meccsemen könnyű ellenfelem lesz, nyernem kell!” – Az ellenfél a szokottnál sokkal jobban játszik, és megnyeri az első három gémet. Egyre messzebb kerülök a céltól, ez egyre jobban frusztrál, nem tudok a folytatásban higgadt maradni, elvesztem a meccset.
Szeretném a figyelmedbe ajánlani a teljesítmény központú gondolkodást. Tűzz ki olyan célokat, amelyek 100 % – ig a befolyásod alatt vannak, és csak rajtad múlik a teljesítésük. Például:
– A következő meccsemen odafigyelek, hogy minden adogatásnál magasra dobjam a labdát. – A helyes technikára koncentrálsz, tehát valószínűleg kevesebb kettőshibád lesz.
– A ziccereknél megpróbálok odafigyelni, hogy a hálómagasság fölött üssem meg a labdát. – A ziccer megütésének egy fontos elemére koncentrálsz, tehát valószínűleg nagy arányban beütöd őket.
– A következő meccsemen, ahol már egy ismert „könnyebb” ellenfelem lesz, megpróbálok minden labdamenetben teljes erőbedobással futni a labdákért. – Azaz a „könnyebb” ellenfél gondolat nem késztet arra, hogy kiengedjek, hanem éppen az ellenkezőjére, így valószínűleg ezúttal a szokottnál könnyebben verem meg.
Próbálj meg minden mérkőzés előtt a fentiekhez hasonló helyes célokat kitűzni magadnak, így nem indul el veled a fent leírt negatív folyamat. Ha nem is nyered meg a mérkőzést, a végén elmondhatod, hogy teljesítetted a céljaidat. Ha ki is kaptál, némi sikerélményt akkor is elkönyvelhetsz magadnak.

írta: Léna

Felhasznált irodalom: tennisdrills.tv

Az izgalom leküzdése tenisz mérkőzésen – Cikksorozat: Ez nem tenisz 4.

300 190 teniszport.hu |

A mérkőzés előtti/alatti izgalom („lámpaláznak” is mondhatnánk), tulajdonképpen félelem. Félünk attól, hogy nem tudunk helytállni. Jellemző, hogy meccs előtt tör rá az emberre, de előfordul az is, hogy egy fontos meccsen, egy nagy lehetőség előtt bénulunk le a kudarctól való félelmünkben.

A félelem, az ember védekező mechanizmusa. A félelem hatására a szervezet vész üzemmódra kapcsol, és bonyolult fiziológiai folyamatokat mozgósít. Elkezd termelődni az adrenalin, az érzékeink, és szerveink fokozott munkába kezdenek, éberségi szintünk megnövekszik. Ha ez az éberségi szint túl magas lesz, akkor érzelmi zavarok léphetnek fel, elkezdünk túlságosan félni, és ez megzavarja a teljesítményünket!

Az izgalom egy nagy meccs előtt, természetes és hasznos dolog, ez a felfokozott izgalmi állapot többlet energiát ad a győzelemhez. Nagy meccseket e nélkül nem is lehet megnyerni. A jó játékosok attól jók, hogy az izgalom jó hatásait a hasznukra fordítják, a rossz hatásait pedig tudják kezelni. A rossz hatások ugyanis súlyos kárt tudnak okozni a teljesítményben. A kontroll alól kicsúszott izgalom megbénítja az embert. Elnehezülnek a lábai, képtelen rendesen mozogni, remeg a keze, az ütései „elszállnak”, még az is nehéz feladattá válik, hogy pályára üsse a labdát. Gondolkodni is képtelen, így rossz megoldásokat választ. Ez a jelenség minden szinten előfordul, de különösen a profiknál, hiszen ott fordulnak elő különösen nagy tét meccsek. A tavalyi (2013) wimbledoni női döntőben jól láthattuk, hogy mennyire kellemetlen ez egy játékosnak. Sabine Lisicki élete nagy meccsére készült, hiszen esélye volt egy grand slamet nyerni. De képtelen volt megbirkózni a meccs előtti izgalommal, és 30 perc alatt 6: 1- re elbukta az első szettet, majd könnyek között, sírva vesztette el a másodikat, és ellenfele (Marion Bartoli) szinte harc nélkül kapta meg a győzelmet, mert Sabine Lisickit leblokkolta az izgalom.

Valószínüleg sok játékos élt meg hasonlót, és talán nem mindenki találta még meg az ellenszert. Nos íme néhány tipp, hogy hogyan győzhetjük ezt le. Mivel ez az izgalom már a bemelegítésnél jelentkezik, ott el kell kezdeni kezelni, lehetőleg csírájában fojtsuk el a dolgot.

1. Mély lelegzetvételek:
Amikor ideges egy ember, vagy nagyon izgul, akkor szapora és felszínes a légzése, jellemzően sok kis levegővétellel veszi a levegőt. Ez tulajdonképpen a mellkasi légzés, amikor belégzéskor a bordák megemelkednek, a mellkas kitágul, kilégzéskor a bordák visszatérnek eredeti helyzetükbe. A belélegzett levegő a tüdő középső részébe áramlik. A légzés szaporább és felszínesebb, a tüdő kevésbé töltődik fel, mint hasi légzésnél. A stresszhelyzetek, az idegesség és a feszültség automatikusan kiváltja ezt a légzésfajtát. Az öntudatlanul szaporábbá váló légzés tovább fokozza, de legalábbis fenntartja a feszült idegállapotot. Érdemes a bemelegítés alatt ellenőrizni magunkat a légzésünk tekintetében, mert ez máris információ lehet arról, hogy mi közeledik. A mély és lassú hasi légzés hathatós segítség lehet a kedvezőtlen folyamat megszakításához!
Tehát ebben az állapotban el kell kezdeni tudatosan lassú mély lélegzetvételekkel lélegezni. Ez tulajdonképpen azonos a jógalégzéssel, amikor a levegő a kulcscsonton, és a mellkason át lemegy egészen a hasunkba, és a teljes tüdőkapacitást kihasználva lélegzünk. Érdemes utánanézni, esetleg begyakorolni a tökéletes jógalégzést, mert ez nem csak a pályán, de minden más feszült helyzetben (pl. vizsga) segíthet rajtunk. A jógalégzés, és más lazító gyakorlatok miatt építi be sok élsportoló a jógát a felkészülésébe.

2. Lábmunka:
A tenisznek a lábmunka a leg lényegesebb része! Csak pontos, gyors lábmunkával tud egy játékos időben érkezni a labdákhoz. Ha időben érkezünk a labdához, akkor van választási lehetőségünk: támadunk, nyesünk, rövidítünk … stb., így nagyban csökken az esélye annak, hogy az ellenfél támadást indít. Ha későn érünk oda a labdához akkor viszont nincsenek lehetőségeink, nem tudjuk megvalósítani az elképzeléseinket, örülünk, ha valahogy átütjük a labdát, szinte biztos, hogy támad az ellenfél, és rossz helyzetbe kerülünk a labdamenetben. Az izgalom viszont a lábmunkát is képes kikezdeni, és ezzel kikezdi a játékunk alapjait. Az elkésett lábmunka miatt nem találjuk el tökéletesen a labdát, ez kikezdi a jó időzítést, egyensúlyt, erőt, labdabiztonságot a játékunkban, és úgy érezzük, hogy egyszerűen nem megy ma a játék, és az önbizalmunkat is aláássuk. A túlzott izgalom „lebénítja” az embert, elnehezül a mozgása, nem tud elég gyorsan reagálni az eseményekre. A megoldás: tudatosan fokozzuk a lábmunkát. Célszerű tudatosan lábujjhegyen állni, mert akkor önkéntelenül is mozgásba kezd a lábunk. Mozogd, ugráld, szökdeld ki magadból a feszültséget! A mozgás, csak úgy mint a jógalégzés, olyasmi, ami lazít, megnyugtat, eltereli a negatív gondolatokat, és feloldja az izgalom okozta „bénultságot”. Tehát, ha izgulsz: mozogj!

3. Figyelemelterelés:
Tereld el a figyelmedet!: Amikor belekerülünk ebbe a lebénító izgalmi állapotba, akkor oldhatjuk a feszültséget azzal, hogy keresünk valamit, amivel elterelhetjük a figyelmünket, amire ráirányíthatjuk a koncentrációnkat. Természetesen ezt a módszert csak a bemelegítés alatt tudod használni. Példák: ütögetés közben próbáld meg elolvasni a labdán a márkajelzést! Először nehezen megy, csak egy foltot látsz, de ahogy próbálkozol, egyre jobban ki tudod venni a feliratot. A lényeg, hogy amíg ezt próbálgatod, elterelődik a figyelmed a félelmeidről, de mellesleg a labdára való fókuszálást is gyakorolod. Hasonló módszer lehet, hogy elkezded számolni a lépéseid két ütés között, vagy megpróbálod a szemeddel a szokottnál tovább követni a labdát, tehát megnézed, amikor a labda és az ütőd találkozik. Az előbbi a lábmunkát is elősegíti, az utóbbi szintén a labdára való fókuszálást segíti. Ha éppen nem a labdát ütöd, akkor jó módszer a figyelemelterelésre, ha énekelsz egy dalt magadban. Jó, ha bejáratsz egy dalt, amit jól ismersz, és amit mindig elő tudsz „venni” ha szükséges!

A profi játékosok is használnak ilyen módszereket, ki ilyet, ki olyat. Te is dolgozz ki néhányat magadnak, hogy hasznodra tudd fordítani az izgulást!

Cikksorozatunk következő része: Kezdjük okosan a mérkőzést!

Link: Ez nem tenisz 3: A bemelegítés

Az ellenfél túlértékelése

580 370 teniszport.hu |

Sok játékosnak van problémája azzal, hogy nincs meg benne a hit a győzelemhez!

Gyakran okoz problémát edzőknek, szülőknek, amikor a tanítvány túlértékel egy ellenfelet. Például megnézi az ellenfél ranglistahelyezését, és ha az jobb mint az övé, akkor azonnal elkönyveli, hogy az ellenfél jobb nála és ő fog nyerni! Valószínűleg, a legtöbb versenyzővel, legyen az gyerek, vagy felnőtt, profi vagy amatőr, előfordult már, hogy túlértékelte az ellenfél képességeit, és alulértékelte a saját tudását, felkészültségét.

Nagyon fontos, hogy tiszteljük ellenfelünket! De ez a tisztelet nem jelenti azt, hogy magam fölé helyezem őt, és olyan értékekkel ruházom fel az ellenfelet, amelyeket valójában nem birtokol. Ugyanakkor az embernek nem csak az ellenfelet, de saját magát is tisztelnie kell, és fontos, hogy a saját képességeit is a helyén értékelje. Lehet, hogy a papírforma szerint az ellenfél az esélyes, akkor is meg kell adni magamnak is az esélyt.

Tehát mint tegyünk egy ilyen helyzetben:

– Ne hazudjunk, ha az ellenfél az esélyesebb, akkor ezt el kell ismerni. Fölösleges ámítás lenne nem beismerni. És talán néha van olyan, hogy tényleg nincs esély … (pl. ha nekem Babos Tímea ellen kéne holnap játszanom egy meccset, akkor nem lenne semmi esélyem : ) A hobbi versenyeken, profi, félprofi versenyeken, vagy korosztályos versenyeken azonban a legtöbbször van esély.

– Hangsúlyoznunk kell, hogy bár pillanatnyilag az ellenfél a jobb játékos, de akkor is van ESÉLY! Ez minden sportra jellemző, de a teniszre különösen. Sok teniszmeccset látott már a világ amikor a magasabban rangsorolt, jobb ütésekkel, jobb képességekkel bíró játékosnak nem sikerül megnyernie a mérkőzést. A tenisz a számolása miatt különleges sport, amelyikben bárhonnan vissza lehet jönni, és pusztán a látványos játékelemek, a fizikai felkészültség nem jelenti automatikusan a győzelmet.

– Tehát úgy kell kiküldeni a tanítványt a pályára, hogy azt a gondolatot erősítjük benne, hogy van ESÉLYE! Vegyünk pl. egy játékost, aki olyan ellenfelet kap akitől mindig kikap 6:3, 6:3-ra. Ha mindent bedobva küzd, és eljutnak 3 : 3 – ig és a játékosunkban benne marad a kitartás, és tovább harcol a pontokért, akkor az ellenfél elkezd gondolkodni, hogy miért nincs meg a megszokott fölénye. Talán eljut így a játékosunk 4 : 4 –ig. Ekkor az ellenfél egy kicsit ideges lesz ettől, és ahogy haladunk a szett vége felé, ez egyre fokozódik, és ezzel együtt egyre inkább kiegyenlítődnek az esélyek! Az ellenfelet teljesen megzavarhatja az, hogy akit simán verni szokott, az most már 4 : 4 – nél jár. Mint tudjuk a szett vége felé a nyomás fokozódik, és itt új tényezők jönnek be a teljesítménybe. Ki kezeli jobban az izgalmat, idegességet, stresszes pillanatokat, ki a fittebb, ki bírja jobban koncentrációval, ki hogy kezeli a fáradtságot … stb. Ha játékosunk elég kitartó, és a szerencse is mellette van, akkor elérhet egy győzelmet, vagy szorosabbá tehet egy mérkőzést, ami további motivációt adhat neki a következő mérkőzéshez.

szerző: Léna

Forrás: http://www.jorgecapestany.com/portfolio-item/respect-vs-overrespect-your-tennis-opponents/