Tenisz technika

Ragaszkodni kell junioroknál a zárt alapállású alapütésekhez!

300 226 teniszport.hu |

Allistair McCaw posztja, 2017.okt.25

Véleményem szerint, muszáj a gyerekeknek zárt alapállással tanítani az alapütéseket! Azaz törekedni kell rá, hogy a labdát oldalt beleállva (vállak vonala merőleges a hálóra) üssük meg, és ne nyitott alapállással, azaz szemből (vállak vonala párhuzamos a hálóra).

Munkám során olyan lábmunkát tanítok, amelyek elősegítik a következőket:

  1. Korán érjünk oda a labdához.
  2. Korán = azaz legyen időnk az előkészítésre, és a stabil beleállásra.
  3. Beleállásra = azaz jobb súlyelosztás, és jobb energia továbbítás
  4. Jobb súlyelosztás = azaz nagyobb ütőerő mellett kevesebb terhelés a vállon, annak rotátor köpenyén és a csípőn. Zárt beleállással csökkenthetjük a sérülés kockázatát.
  5. A zárt beleállás megtanítja a játékosokat arra, hogy előrelátóan helyezkedjenek hozzá az ütéshez, és ne feltétlenül a legegyszerűbb, kevesebb munkát igénylő nyitott beleállást válasszák.

Ez a kép jó bizonyíték:

 

 

 

 

 

A legtöbb edző azzal érvel, hogy a világ legjobb játékosai nyitott beleállással ütik az alapütéseiket. És ez igaz is! Csak, hogy a junior játékosok NEM a világ legjobb játékosai, és fizikailag, biomechanikailag még nem fejlődtek oda, ahova a világ legjobb játékosai.

Feltűnő, hogy mostanában egyre nagyobb számban jelennek meg váll és csípő sérülések a junior játékosoknál, ugyanis a nyitott beleállással a felső test végzi a munka nagy részét, különösen a váll és a rotátor-köpeny, ahelyett, hogy a teljes test dolgozna.

Sok edző figyelemmel követi a világ legjobbjainak játékát, és felkészülését, és megpróbálják azt egy az egyben lemásolni a junior játékosok számára. Egyszerűen nem alkalmas erre egy junior játékos szervezete, aki még növésben van, és még nem kezdődött meg izomzatának „felnőtté érése”!

Az edzőknek tisztában kell lenniük a sportoló testi fejlődésének folyamatával. A tanítványt, nem csak, mint teniszezőt kell fejleszteni, hanem mint atlétát! Lehet, hogy egy edző nagyon sokat ért a tenisz technika tanításához, de ez önmagában nem elég, ismerni kell az emberi test fejlődésének folyamatait is, ahhoz hogy átlássuk, hogy mi és mikor alkalmazható.

Sajnos nagyon sok junior játékost állítanak meg karrierjükben a sérülések. Túl korán, és túl sok sérülés.

Egy edző egyszer így fejezte ki: „a nyitott beleállást nem mi választjuk, hanem az választ minket”, azaz minden ütésbe, amibe zárt alapállással bele tudsz állni, abba állj bele. Ha ez nem jön össze, akkor válaszd a nyitott alapállást.

Lehet, hogyha ragaszkodsz ehhez a munkásabb megoldáshoz a karriered elején, akkor később lesz módod lazítani ezen. Ha nem ezt választod, lehet, hogy soha nem jutsz oda, hogy lazíthass rajta, mert a sérülések nem engednek el odáig.

forrás: https://www.tennisconsult.com/junior-tennis-players-play-closed-stance/

zárt alapállás: amikor a teniszező oldalt állva üti meg az alapütéseket (a váll vonala merőleges a hálóra)

nyitott alapállás: amikor a teniszező szemben állva üti meg az alapütéseket (a váll vonala párhuzamos a hálóra)

rotátor köpenyeg: A 4 izomból (m. supraspinatus, m. infraspinatus, m.subscapulapris, m. teres minor) álló rotator köpeny vagy vállforgató köpeny a vállízület stabilitásáért és mozgásáért felelős. A széles, lapos inakkal tapadó izmok egyetlen összefüggő lemezszerű köpenyt alkotva veszik körül a felkarcsont fejét elülről- felülről-hátulról és a felkarcsont tuberculum maiusán tapadnak. Ez a dinamikusan működő rendszer teszi lehetővé a szabad mozgást és a stabilitást. http://www.sulypont.hu/tudastar/rotator-kopeny-rotator-kopeny-serules-rotator-kopeny-szindroma

Alistair McCaw: A szerző világszerte elismert amerikai tenisz edző, előadő, számos élsportoló, köztük Garnd Salm bajnok segítője volt. http://www.allistairmccaw.com/

Mini – tenisz zöld labda kontra normál teniszlabda

150 150 teniszport.hu |

Világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a mini – tenisz labdák. A legtöbb edző egyetért azzal, hogy a lassabb labdákat, kisebb pályákat, gyerek ütőket, és a korhoz illő edzésmódszereket használva jobban élvezik a gyermekek a teniszórákat, így könnyebben megmaradnak a tenisz sport számára, ezt egyébként már számos felméréssel is bizonyították. De még mindig akadnak edzők akik nem alkalmazzák a módszert, mert nem ismerték föl a hasznosságát. A módszert alkalmazó edzők mintegy ösztönszerűleg ismerték fel a módszer hatásosságát, számszerű bizonyítékok azonban még nem igazán állnak a rendelkezésünkre.

A tanulmány

Miután a 2011. évi 12 év alattiak nemzetközi bajnokságát végig nézték, Kim Kachel, Rob Leeds és az ausztrál tenisz szövetség csapata elhatározták, hogy összegyűjtenek némi információt a zöld és a normál tenisz labda használatáról a 9 – 10 éves teniszezők körében. Az ausztrál nemzeti bajnokságon az Ausztrál Tenisz Szövetség edzői csapata csalódott volt a játékosok szereplését illetően, legfőképpen a kontroll és megbízhatóság tekintetében.

Összegyűjtötték a legjobb 9 és 10 éves teniszezőket Ausztráliában, Brisbaneben. Ezek a játékosok a normál tenisz labdához voltak hozzá szokva. Minden játékos játszott egy mérkőzést zöld labdával (ami 75 % – os) és a normál labdával (100 % – os). 19 mérkőzést rögzítettek, 7 különböző kameraállásból melyek alapján részletes statisztikát készítettek. Minden ütést rögzítettek, azt is, hogy hogyan végződött a labdamenet, hőtérkép használatával megnézték, hogy honnan hová ütnek a játékosok. Végül kérdéseket tettek fel a játékosoknak a mérkőzés után, hogy kritikai, minőségi információkat nyerjenek.

Az edzőcsapat sok meghatározó tényezőt figyelt meg és hasonlított össze, mint például milyen magasságban volt a találati pont, milyen távol volt a játékos a hálótól, támadásindítás lehetősége. A mért adatok kiértékelése után, az eredmények rendkívül érdekesek.

  1. Az edzők előzetesen arra gondoltak, hogy a zöld labdával hosszabbak lesznek majd a labdamenetek, de a számok közel megegyezőek voltak ezen a téren. 5,25 (zöld labda) és 5,35 (normál labda) ütés labdamenetenként. A normál labdával azért voltak valamivel hoszabbak a labdamenetek, mert sokszor voltak amolyan juniorokra jellemző „égbe lőtt”, pötyögős labdamenetek, ami növelte az átlagot.
  2. Az alacsonyabbb légnyomású labdával úgy gondolták lassabbak lesznek a labdamenetek, mivel lassabban halad a labda a levegőben és kevésbé pattan fel. Azonban a labdamenetek sebessége 0,62 másodperc / ütés normál labdával, és 0,58 másodperc / ütés zöld labdával. A zöld labdával gyorsabb tempóban ütöttek a játékosok, mivel kedvezőbb pozíciót tudtak felvenni a pályán, közel az alapvonalhoz, így könnyebben tudták felszálló ágban megütni a labdát.
  3. Találati pont: Az előzetes elvárásoknak megfelelően a zöld labdát többször tudták a gyermekek kényelmes magasságban megütni. A zöld labdát 79 % -ban, a normál labdát 69 % – ban. Feltűnő volt, hogy a normál labdával dupla olyan sokszor kellett a játékosoknak kényelmetlen magasságban ütni (24 %) mint a zöld labdával (12 %). Ez egy igen fontos szempont, mivel a kényelmetlen váll fölötti magasságban ütött labdák gyakran vezetnek a technikában extrém elváltozásokhoz, különösképpen extrém fogások használatához. Az alacsony találati pontok eredményei 6 % (normál labda) és 9 % (zöld labda).
  4. Hibák: Fontos tényezője a megfigyelésnek, hogy hogyan végződtek a pontok. Szignifikáns különbség volt, hogy a normál labdával a hibák 27 % – a „nagy hiba” volt, azaz 1,5 méteres, vagy még nagyobb out, ugyanez zöld labdával 20 %. Tehát a normál labdával „szórják” a labdát a játékosok, ütnek minden fele. A zöld labdával ez lényegesen kevesebbszer történt meg, tehát jobban tudták a játékosok kontrollálni az ütéseiket.
  5. Valamint a normál labdával sokkal többször ütötték a játékosok középre a labdát, a nehéz helyzetekben ezt a biztonságosabb megoldást választották.
  6. Helyezkedés: A játékosok a labdák 39 % – át az alapvonalon belülről ütötték zöld labda használatakor. A normál labdával a labdák 27 % – át ütötték az alapvonalon belülről. Ezért a zöld labdával sokkal támadóbb szellemben játszottak a gyermekek, mivel tudtak gyorsítani, és szögeket ütni. A mérkőzések utáni interjúkban is ez volt a játékosok leggyakoribb észrevétele, hogy többet tudtak támadni, és a támadásokat többször tudták eredményesen végigvinni és pontot nyerni belőle.
  7. Érdekes módon a jobb helyezkedési lehetőség nem eredményezett több hálóra futást. A zöld labdával és a normál labdával ütött röpték száma hasonló volt. Ez mutatja, hogy a kisgyermekek (10 év alatt) ha közelebb is tudnak kerülni a hálóhóz, a hálóra futás és a teljes teniszpálya lefedése a hálónál még igen nagy kihívás nekik.
  8. A játékosok rendkívül pozitívan nyilatkoztak a zöld labdáról a mérkőzések utáni interjúkban. Élvezték, hogy tudnak támadni, támadásokat végigvinni, és kontroll alatt tartani a labdameneteket. Ezek az eredményes játékosok nagyon lelkesek voltak, bár a normál labdához voltak hozzászokva, minden gond nélkül alkalmazkodtak a zöld labdához. A koruknak megfelelően, most formálódó mentalitásuk, gondolkodásuk nyitott volt és instruktív. Mint elmondták gyakran a szülők és az edzők szűk látókőrűsége az akadálya annak, hogy kipróbáljak az új dolgokat.

Összegezve a legfontosabb észrevételeket:
• A labdamenetek a zöld és a normál labdával ugyanolyan hosszúak voltak, de a zöld labdával gyorsabb volt a tempó.
• A normál labda használatakor a játékosoknak kétszer olyan sokszor kellett vállmagasság fölött ütniük.
• A játékosok zöld labda használatakor sokkal többször tudták kényelemes magasságban eltalálni a labdát.
• A normál labdával sokkal több „nagy hibát” (1,5 méteres out) ejtettek a játékosok.
• A játékosok a zöld labdával sokkal többször tudtak az alapvonalon belülről ütni.
• A játékosok a normál labdával sokkal többször ütöttek középre.
• A röpték száma ugyanannyi volt zöld labdával mint normál labdával.
• A játékosok nagyon pozitívan nyilatkoztak a zöld labdáról.

E tanulmány egy kis szelete csupán a dolgoknak összeségében, ezért sok edző még ezek után is szkeptikus marad, mondván a végeredmény szempontjából a legjobb a normál labda használata, mint ahogy ezzel a módszerrel a múltban is sikerült jó játékosokat képezni. Azonban, ha valaki arra keresi a bizonyítékokat, hogy a zöld labda használata segíti-e játékosainak fejlődését, akkor ez a tanulmány egyértelműen egy pozitív megerősítés. Ez a cikk Kim Kachel 2012 –ben , a „Grand Slam Coaches” konferencián, Brisbaneben (Ausztrália) bemutatott kiváló előadása alapján íródott. Kim Kachel volt a vezetője ennek a kutatásnak az Ausztrál Tenisz Szövetség megbízásából.

A kulcsfontosságú információk:

– A zöld labdával a játékosok kevesebb hibát ejtettek.
– A zöld labda alacsonyabbra pattan, ezért a játékosok tudtak taktikát kialakítani és kivitelezni, amit előtte a normál labdával nem sikerült.
– Gyorsabban kialakítják a játékosok a helyes technikát a zöld labdával.
forrás: Notes from Tennis Australia Green vs. Yellow Ball Research Study (Tennis Australia, 2012; Barrell, 2012)

 

A mini tenisz dicsérete

735 300 teniszport.hu |

A mini – tenisz nem véletlenül lett az utóbbi évtizedben ilyen népszerű. A teniszben dolgozó szakemberek rájöttek, hogy az edzői munkában új lehetőségek nyíltak meg általa. Az alábbiakban összeszedtünk ezek közül néhányat.

A technika kiteljesedése 10 éves kor alatt.: A mini – tenisz mozgalom térhódítása előtt, az edzők bizonyos ütéseket csak akkor tudtak elkezdeni tanítani a gyermeknek, ha fizikailag kellő képen megerősödtek hozzá. Így például elképzelhetetlen volt, hogy egy öt éves gyermek egykezes fonákot üssön, vagy elkezdje tanulni a nyesést.

Sok országban 5 évesen még a tenyerest is két kézzel tanították a gyermekeknek. A mini – tenisz eszközök azonban a gyermek testi méreteihez alkalmazkodva lecsökkentik a teniszezéssel járó erőhatásokat. A piros pályán 75% , narancs pályán 50 %, zöld pályán 25 % -al. Tehát az 5- 6 éves gyermek minden technikai elemet megtanulhat, ha érettsége, értelme és képességei ezt lehetővé teszik. Üthet egykezes fonákot, ha akar, nyeshet, rövidíthet … stb. Mindezek folyamatos gyakorlása ezekben a fogékony korai években nagyon hatékony lehet.

  • A fogások a helyükön maradnak.: Egy 6 – 10 éves gyermeknek testmagasságából kifolyólag a normál teniszpályán való teniszezés során a labdák túl gyorsan, és magasra, a feje fölé pattannak. Egy felnőttnek is rendkívül nehéz a fejmagasság fölött tenyerest, vagy fonákot ütni, ez az egyik legkellemetlenebb ütésfajta. A gyermek, ha folyamatosan így kapja a labdákat, kénytelen keresni egy erre alkalmasabb fogást. Ezért például tenyeresnél a klasszikus keleti tenyeres, vagy fél – nyugati fogását egyre extrémebb irányba kezdi el átfogni. Jó esetben megáll a folyamat a nyugati tenyeres fogásnál, de nagyon sokszor a gyermekek egyre extrémebb fogásokra váltanak annak érdekében, hogy helytálljanak a számukra kezelhetetlen erőhatások között. Különösen sokszor fordul elő ez a kényszerű fogásváltás azoknál a gyermekeknél akik ügyességük miatt idősebb és erősebb gyermekekkel gyakorolnak. Minél jobban elmegy egy fogás extrém nyugati fogás felé, annál közelebb kerül a találati pont a testhez. A fizika törvényszerűségei szerint pedig ez csökkenti az ütés erejét, tehát nem biztos, hogy ez hosszú távon egy előnyös változás. Természetesen nem tartjuk rossz technikának a nyugati fogás használatát, de fontosnak tartjuk, hogy a technika és a fogások egy jól átgondolt, tudatos edző – tanítvány munka eredményei legyenek, és ne a helyzettől függően véletlenszerűen alakuljanak. Fontos, hogy a gyermekkorban, alacsony testmagasság mellett kialakított fogás és technika később, a felnőtt magasságnál is eredményesen használható legyen.
  • A versenyzéssel már 6 évesen megbarátkozhat a gyermek.: A mini – tenisz játékos igaz a testméreteinek megfelelő kisebb pályán, de igazi teniszmérkőzést tud játszani. Ugyanazokat a technikai és taktikai elemeket tudja alkalmazni, mint a felnőttek a normál pályán. A mini – tenisz elterjedése előtt a gyermekek általában 9 – 10 évesen kezdtek el versenyezni.
  • Játszva tanulás. : A mini – tenisszel nagyon hamar, akár az első edzésen, ha nem is tökéletes technikával, de képes a gyermek labdamenetet kialakítani. A labdamenettel pedig egyből játékká is válik a gyermek számára a tenisz foglalkozás, tehát játszva lehet gyakorolni, új dolgokat tanulni. A mini – tenisz előtt a teniszedzéseknek egy nagy része száraz, sok gyermek számára unalmas gyakorlással telt, és nagyobb csoportlétszám esetén pedig igen nagy volt az „üresjárat”.
  • Nagyobb csoportlétszámot is lehetővé tesz.: Piros mini – tenisz pályából akár hat darabot is fel lehet állítani egy normál méretű teniszpályára, narancs pályából kettőt. Tehát a bevett 4 – 6 főnél sokkal több gyermek képes hatékonyan gyakorolni egy mini – tenisz foglalkozáson. Ez pedig olcsóbbá teszi a teniszedzést.
  • A mini – tenisz labdák használata a felnőttek oktatásában. : A felnőtt oktatásban is jól használhatóak a narancs és a zöld mini – tenisz labdák. A kezdő játékos sokkal jobban tudja gyakorolni a helyes technikát egy alacsonyabb légnyomású, ezáltal lassabb labdával. Felnőtteknél sem mellékes, hogy már az első egy – két óra után képessé válhat labdamenetek kialakítására.

Milyen keményre húroztassam az ütőm?

1024 768 teniszport.hu |

A legtöbb teniszező nagy körültekintéssel választja meg a teniszütőjét, viszont figyelmen kívül hagyja, hogy a húrozás sokkal nagyobb befolyással van a játékára, mint az ütőkeret.
Fontos volna minden eredménycentrikus játékosnak tudnia, hogy erő és kontroll hogyan változik a húrozás változtatásával. A húrfeszesség helyes megválasztásával többletenergiát kaphat játékunk, és a kéz számára kellemesebbé tehetjük a teniszezés okozta terhelést. Az alábbiakban részletezzük, hogy mely szempontokat érdemes figyelembe venni:

Minden valamire való teniszütőnél meghatároznak egy súlytartományt, amely a javasolt húrfeszességre vonatkozik (kg – ban, vagy fontban). Amikor húrfeszességről beszélünk, akkor ezt mindig ezen az ajánlott tartományon belül értjük, mivel ezen kívüli extrém értékeknél egyes összefüggések megdőlnek.
Kényelem és kontroll
Ha elolvassuk a hivatalos szabályzatot, akkor találhatunk egy részt, mely azt határozza meg, hogy a teniszlabda 100 (254 cm) inchről betonra ledobva 53 – 58 inch (135 cm – 147 cm) magasra kell, hogy pattanjon. Minden ütközésnél elvész némi energia, rezgés, súrlódás és hasonlók miatt. Egy teniszlabda esetében egy nagy adag energia elvész abban, hogy a labda anyaga deformálódik. A teniszlabda esetében körülbelül 45 % energia vész el a pattanás során.
A teniszlabda az őt ért energiának mintegy 55 % – át adja tovább, míg a húr az őt érő energiának több mint 90 % – át. Amikor a labda találkozik a húrral mindkettő deformálódik egy bizonyos mértékben. E találkozás során, minél több energiát továbbít a húr (azzal hogy besüpped a labda hatására) annál kevésbé deformálódik a labda, tehát kevesebb energiát tud megtartani. Ahhoz, hogy a legtöbb energiát tudjuk kihozni a labda – húrozat találkozásból, az kell, hogy a húrozásban halmozódjon fel a lehető legtöbb energia (azzal, hogy besüpped), és ne a labdában (azzal, hogy deformálódik). A húr ugyanis, ahogy fent említettük az energia 90 % – át továbbítja, a labda viszont csak 55 % – ot. A lazább húrozás jobban besüpped a labda – húr találkozás során, tehát több energiát képes továbbítani.
Az ütőlendítésnél az ütőfej lentről felfele haladva megy előre, tehát az a labda, amely hosszabb ideig érintkezik a húrokkal, magasabb röppályán fogja elhagyni az ütőt. Az alacsonyabb húrfeszesség nagyobb erőt ad azért is, mert a húr az energia 90 % – át továbbítja, míg a labda csak az energia 55 % -át.
A lazább húrozás tűnhet tehát a jó választásnak, azonban a laza húrozás pontatlanná tesz!
A laza húrozásnál jobban besüpped a labda a húrokba, tehát a labda – ütő találkozás hosszabb ideig fog tartani. Igaz, ez az idő oly rövid, hogy csak ezred másodpercekben mérhető. E rövid idő nem elég arra, hogy tudatos változtatásokat végezzünk a mozdulatunkban, azonban arra elég, hogy apró akaratlan hibákat kövessünk el a mozdulat során, ezért lesz pontatlanabb az ütések kivitelezése.
Összegezve: Az ajánlott húrfeszesség tartományon belül, a kisebb értékek az ütésekhez valamivel több erőt adnak, és jelentősen kíméletesebbek a kézhez. A nagyobb húrfeszesség jelentősen több kontrollt ad, és egy kicsit jobban kedvez a pörgetésnek.
Ha olyan teniszező vagy, aki nem üt igazán keményeket, és nem törekszik az alapvonal közeli ütésekre szóval nincs szükséged nagy precizitásra, akkor célszerű lazább húrozást használni, azért is, mert ez jobban kíméli a kezet, hiszen a hosszabb labda – húr találkozás során jobban eloszlik az energia, és nem egy hirtelen nagy erőbehatás éri a kezet.
Ha keményeket ütsz, és a vonalak mellé szeretsz célozni, akkor valószínűleg célszerű feszesebbre húrozni az ütőt. Így jobban tudod kontrollálni az ütéseket, és egy picit jobban fogsz pörgetni, hiszen ahogy a labda jobban szétlapul (deformálódik) a húrokon a húrok nagyobb területen tudnak „megkapaszkodni” a labdán, így erőteljesebb lesz a pörgetés.

Ütőfogások a teniszben

150 150 teniszport.hu |

A teniszező játékát nagyban meghatározza az, hogy milyen fogásokat használ. Ez azért van, mert az ütőfogás határozza meg, hogy mennyire pörget, és mennyire gyorsít. Nem arról van szó, hogy az egyik jobb lenne a másiknál. Inkább arról van szó, hogy mindenkinek olyan fogásokat kell választania amelyek a legjobban fekszenek a játékstílusához, és segítik annak kibontakozását. Ha agresszív játékot játszol, szeretsz nyerőket ütni, akkor válassz olyan fogásokat amelyekkel erőseket tudsz ütni (mint például Federer). Ha inkább a kitartó, mindent befutó játékos vagy, és inkább megvárod míg az ellenfél ront akkor inkább a pörgetést elősegítő fogásokat kell választanod (mint például Nadal).

A teniszütő nyelének 8 oldala van, ahogy az a képen is látható.

A különböző fogásokat az határozza meg, hogy az ütő mely oldalán fekszik a mutatóujj alatti bütyök (melyet a továbbiakban röviden „bütyök” – nek nevezünk) és a kisujj párna kéztőcsontok fölötti területe, melyet a továbbiakban egyszerűbben a tenyérjóslásból vett kifejezéssel „vénusz-domb” – nak nevezünk.
Minden fogást a jobb kezes játékos szemszögéből vizsgálunk. Balkezesek számára mindennek a tükörképe érvényes.

ADOGATÁS

Kontinentális fogás:

Ez a fogás használatos az adogatás, röpte, lecsapás, és minden nyesett ütés (pl. rövidítés) megütéséhez. A mutatóujj alatti bütyök és a kisujjpárna kéztő csontok feletti része a 2 – es oldalra esik. Gyakran szoktuk kalapács fogásnak hívni ezt a fogást, mivel a kalapácsot is hasonlóképpen fogjuk meg.

TENYERES

Három tenyeres fogást különböztetünk meg. Minden fogás meghatározza, hogy milyen magasan kell lennie a találati pontnak, ahhoz, hogy kényelmes legyen az ütés. Általában a magasabb találati pont a kényelmesebb.

Keleti tenyeres fogás:

A mutatóujj alatti bütyök és a kisujjpárna kéztőcsontok fölötti része a 3 – ik oldalon fekszik. Ez a fogás ahhoz hasonlít, mintha kezet fognánk az ütő nyelével.

Ezzel a fogással a legkényelmesebb találati pont a csípőmagasság. Ezzel a fogással lapos egyenes, erős ütéseket üthetünk, de csak kis mértékben alkalmas a pörgetésre. Roger Federer is ezt a fogást használja, akinek a tenyerese az egyik legjobb és legeredményesebb a világon.

Fél – keleti tenyeres fogás:

A mutatóujj alatti bütyök, és a kisujjpárna kéztőcsontok feletti területe az ütőnyél negyedik oldalára esik. Ezt a fogást úgy lehet könnyedén megtalálni, ha letesszük az ütőt a földre az ütőfejet fektetve, és innen egy kézzel a nyelénél fogva fölvesszük.

A találati pont ennél a fogásnál csípő és vállmagasság között van. Gyors pörgetett ütéseket lehet ütni ezzel a fogással, de nem olyan erőseket mint a keleti tenyeres fogással, és nem olyan sok pörgetéssel, mint nyugati tenyeres fogással.

Nyugati tenyeres fogás:

A mutatóujj alatti bütyök és a kisujjpárna kéztő fölötti része az ütőnyél 5- ik oldalán fekszik.

A legkényelmesebb találati pont ennél a fogásnál a vállmagasság. Ezzel a fogással lehet a legnagyobb mértékű pörgetést kifejteni, viszont ebben van a legkevesebb ütőerő is.

FONÁK

Egyes játékosok két kézzel ütnek fonákot, mások egy kézzel. Nem lehet kijelenteni, hogy egyik jobb lenne a másiknál, mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai. A kétkezes fonák több stabilitást ad, és könnyeben irányítható. Az egykezes fonákkal nem kell annyira közel menni a labdához, ezért könnyebb odaérni a labdákhoz. Manapság a profi játékosok nagy többsége kétkezes fonákot üt.

Kétkezes fonák ütőfogás:

Jobb kéz az ütő nyelének a végénél, bal kéz szorosan mellette a grip ragasztása felé.
A jobb kéz mutatóujj alatti bütyke a 2-ik oldalon van, a kisujjpárna kéztőcsontok feletti része pedig az 1-ső oldalon. A bal kéz mutatóujj alatti bütyke és a kisujjpárna kéztőcsontok feletti része a 7-ik oldalon van.

Keleti – fonák ütőfogás (egy kezes):

Ez a fogás kisebb pörgetést ad, de több ütőerőt.

Extrém vagy Fél – Nyugati Fonák ütőfogás:

A mutatóujj alatti bütyök és a kisujjpárna kéztőcsontok feletti része a 8-ik oldalon van.

Ezt a fogást nehezebb irányítani, mint a keleti- fonák ütőfogást. Ez a fogás lehetőséget ad az intenzív pörgetésre, viszont kevesebb ütőerőt lehet vele kifejteni. Ez a fogás a legritkábban használatos a profi teniszezők között, azonban Justin Henin, akinek a női teniszben az egyik legjobb egykezes fonákja van / volt ezt a fogást használja.